„Nekünk, magyaroknak a modern város a magyar várost jelenti” (ami tehát nem magyar, az nekünk, magyaroknak – a miniszterelnök szerint – nem lehet modern), „amit” (aggodalomra semmi ok, Orbán azt is megmondta, hogy milyen a magyar város) „a magyar temperamentum és észjárás alakít.”

Következésképpen mindazok a városok, amelyeket valamilyen magyartól eltérő temperamentum, pláne a magyartól idegen észjárás formált településekké, még ha magyarok lakják, akkor sem magyarok, akkor is idegenek, amiért is, persze, nem modernek, talán bizony még városoknak se lehet nevezni őket. Ezzel szemben Székesfehérvár nemcsak, hogy lesz magyar város, hanem hellyel-közzel, főbb vonásaiban máris magyar, vagy ahogy Orbán Viktor mondta: „…Fehérvár nemcsak ilyen város lesz, hanem már javarészben ilyen város is, tisztelt Hölgyeim és Uraim!”

Hogy teljesen magyar város legyen, ahhoz – elsőként! – Hóman Bálint közéleti rehabilitációja szükségeltetik. Aki egyébként jogilag már teljesen tiszta:

„Az első dolog, hogy emlékezzünk meg arról, hogy ennek a városnak Hóman Bálint volt az országgyűlési képviselője, akit nemrégiben jogi értelemben teljes mértékben rehabilitáltak.”

Mit jelent ez?

„Ez a városunk rehabilitációját is jelenti…”

Hóman jogi rehabilitációja okán tehát a város a rárakódott nem magyar szennyének javától megtisztítva, végre teljesen magyar lehet, különösen, ha a Hóman-szobor felállíttatásának is örülhetünk. Orbán Viktor mindenesetre előre örült, bizakodásába pedig – többes szám első személyben fogalmazva – bevont bennünket is, amennyiben magyarok vagyunk: „…örülök annak, hogy Hóman Bálint emléke Székesfehérvár városából nem tűnik el, és reméljük, hogy hamarosan a tudományos és közéleti rehabilitáció is meg fog történni.”

És hogy ez megtörténik, abban mi, magyarok, és akik csak annak tartjuk magunkat, egyaránt bizonyosak lehetünk.

Aczél Gábor