Az ország barma megint fingott egyet

Nemrég fejezte be sokatmondó sajtótájékoztatóját az Orbán-kormány  minden heti ügyeletes droidja. A háttérben dolgozó kommunikátorok azt ötlötték ki, hogy a Kósa mondhat akármit, nála – legalábbis szódával –  minden elmegy, és ameddig mi arra figyelünk, mekkora baromságot mond megint, addig ők, ott az ország cirkuszában, kinyírják a CEU-t.

Kósa, miközben – a régi hasonlat szerint- szájában villogva világított a Negró cukorka, azt fejtegette – legalábbis ha értelmet akarunk tuszkolni a mondataiba – hogy azok a külföldi diákok, akik a CEU-n tanulnak, lehet, hogy azért itt teszik ezt, mert olyan szép az újjá varázsolt Kossuth tér, vagy látni szeretnék Orbánt a várban készülő gangján állni, esetleg a ligetet akarják megcsodálni, miután kivágták a fákat, hiszen parkot fák nélkül csak Magyarországon kínálnak a turisztikai zsebkönyvek. Szóval, azt ötlötték ki neki, hogy nem az iskola miatt vannak itt a diákok, hanem a kies magyar tájért, így lehet, hogy itt néznek másik almamáter után. Ne ba..Lajos!

De nem ez verte ki igazán a biztosítékot abban a pár újságíróban, akik még nem nemzetiek. Arra a kérdésre, hogy ha a kormány nem a CEU ellehetetlenítése érdekében hozta meg mai döntését, amit átvert a parancsra gombot nyomókon, akkor miért tiltakozik olyan vehemensen 17 Nobel-díjas tudós, ezt találta válaszolni:

„amikor Magyarországon tömegek követelték, hogy szabadítsák ki Izaurát, akkor is azt gondoltam, hogy ezek az emberek tévedésben vannak. A Nobel-díjasok is tévedhetnek.”

Szíveskedne alelnök úr megnevezni egy Nobel -díjast, aki Izaura szabadulásáért emelt szót?

Végezetül csak annyit, hogy Kósa ma ismét létével bizonyította a kicsinység nagy igazságát, hogy törpéből kicsi a jó