Ahogyan Magyarországon adót emelnek, az már művészet

2017.05.06 11:33
2017. május 6.     
 
 
 
 
 Új fejezetéhez érkezett a reklámadóról szóló, soha véget nem érő történet. Amikor már mindenki arra számított, hogy jön az utolsó felvonás, akkor jött csak az igazi fordulat. Egy furcsa adóemelés margójára.
 
 

 
Az egész azzal kezdődött, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter március 28-án váratlanul beterjesztett egy törvénymódosító javaslatot a reklámadóról arra hivatkozva, hogy az Európai Bizottság elkaszálta ezt a különadót. Ennek a módosításnak a lényeges eleme volt egyrészt, hogy a jelenlegi 5,3%-os adókulcs június elsejétől 9%-ra emelkedett volna, másrészt az eddig megfizetett reklámadó visszajárt volna a médiavállalkozásoknak.

A javaslat "megalapozottságát" mi sem bizonyítja jobban, hogy egy hét sem kellett hozzá, máris lekerült a napirendről. Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető azt mondta: "a Fidesz szerint még dolgozni kell az előterjesztésen, meg kell vizsgálni, valóban megfelel-e az Európai Bizottság állásfoglalásának". Már akkor mocorgott bennünk a kérdés: akkor minek került a parlament elé ilyen formában a javaslat.

Eltelt egy hónap teljes bizonytalanságban. A bohózat következő állomása május 3-án volt, de itt egyszerre két szálon futott a történet, és itt a részleteken van a hangsúly, ezért külön kiemeljük ezeket: 
  • Május 3-án, szerda délután mintha mi sem történt volna, megkezdődött a reklámadóról szóló törvénymódosítás parlamenti vitája. Annak a módosító javaslatnak a vitája, amiről már egy hónappal korábban a kormányoldalon tudták: a végső verzió nem így fog kinézni. Itt Tállai András, az adóügyek főnöke megerősítette, hogy idén június elsejétől 9% lesz a kulcs, de nyitottak az adó mértékéről a vitára.
  • Közben ugyanúgy május 3-án szerdán, csak délelőtt Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető már elmondta: 7,5%-ra emelkedik a reklámadó mértéke és ez addig marad, amíg az állam vissza nem fizeti a korábban befizetett reklámadó összegét az érintett cégeknek és ez 4 évig is tarthat. (Nem világos, hogy a visszafizetés miért húzódhat el 4 évig, hacsak azért nem, mert a kormány a megemelt sarcból akarja teljesíteni elnyújtva a visszafizetéseket.)

Vagyis úgy zajlott a parlamenti vita, hogy az érdemi módosításról (az új kulcsról például) nem tudtak vitatkozni a képviselők. Helyette viszont volt alkalom ilyen szakmai érvelésekre Tállai András részéről:

Az ellenzék továbbra is a multik oldalán áll, azokat védi, hogy ne kelljen a nagy árbevételű cégeknek reklámadót fizetniük. (...) Az LMP álláspontjával nem nagyon kell foglalkozni, mert az egyik képviselőjük bevallotta, hogy azért fejezi be a politikát 2018-ban, mert amit mondott, arra az emberek nem figyeltek oda.

Szintén figyelemre méltó, hogy a kormánypártok minden erejükkel azon vannak, hogy ne tűnjön úgy, hogy ez a mostani lépés egy adóemelés. Elképzelhető, hogy ez átmenetileg 2017-ben nem okoz tehernövekedést (ha az év első felében 0% lesz az adókulcs, majd azt követően a maradék fél évre 7,5%), de a jelentős adóemelés 2018-tól nagyon fog fájni a hazai vállalkozásoknak. A 2018-as költségvetésből ugyanis kiderül: a kormány 44%-kal, 5,2 milliárd forinttal több reklámadó-bevételt akar beszedni jövőre.

Rendszeres érvként szól a kormányzati oldalról a reklámadó mellett, hogy "az innovatív magyar kezdeményezéssel a reklámtevékenységet végző világcégektől is beszedhető az állami költségvetést megillető adó". Egyetlen mondat, ami tényleg jól hangzik, de nem túl meggyőző. A figyelmesebbeknek feltűnhetett a feltételes mód: BESZEDHETŐ. Már több mint egy hónapja elküldtük ugyanis kérdéseinket az NGM-nek azzal kapcsolatban, hogy sikerült-e ezektől a technológiai világcégektől bármekkora összegben reklámadót beszedni. A választ azóta is várjuk kérdéseinkre.

És miközben az adókulcsok és a szakmaiatlan érvek csak úgy repkednek a levegőben, a reklámadó emeléséről szóló hatástanulmánynak se híre se hamva. Nem nehéz belátni: az adóemelésnek lesznek gazdasági hatásai. Az árbevétel alapú különadó alapvetően avatkozik bele a hazai médiacégek gazdálkodásába, eltüntetve nyereségük jelentős részét, a tehernövekedéssel rosszabbul járnak (a 100 millió forintnál nagyobb adóalappal rendelkező) magyar vállalkozások, még nagyobb versenyhátrányba kerülnek a reklámpiacból idehaza is egyre nagyobb szeletet kihasító globális cégekkel (Google, Facebook) szemben.

Mi ebből a tanulság? 
  • Ne nyújts be törvényjavaslatot, ha nem egyeztetted megfelelően, még a kormánypártok körében sem és nem ismered a politikai következményeket (Európai Bizottság). De főleg akkor ne, ha az érintettekkel nem történt egyeztetés.
  • Ne nyújts be törvényjavaslatot nyilvános hatástanulmány nélkül.
  • Arról kéne inkább vitatkozni a parlamentben, hogy a költségvetés jelenlegi kedvező helyzetében, ha van rá mód, melyik különadót csökkentse a kormány. Ha a kormány komolyan gondolná a versenyképesség javítását, akkor ezt készítené elő.