A félelem imitálása

A Momentum a vidék Magyarországát járja.
Nemrég Kaposváron voltak, és mint ahogy a kezdet kezdetén mondták, nem prédikálni mennek, hanem okosodni, meghallgatni, hogy mi bántja az embereket.
Ez alapból jó indulásnak tűnik egy olyan országban, ahol a kormányt az az egyetlen dolog nem érdekli, hogy mi baja van a magyaroknak. Ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy minél több legyen, és mint általában a pszichopaták, ők is kifogyhatatlanok a gonosz ötletekből. Naponta szállnak rá valamire, és csak azt nézik, hogy miként nehezíthetik meg minél jobban kiszemelt áldozatuk életét.
Mindenevők, és már 7X365 napja zabálnak: embert, pénzt, nemzeti jövőt.
Mindegy, mi a célpont – aktuálisan most megint a szupermarketek, egy sörgyártó világcég és egy vidéki színház –, belekötnek, fellépnek ellene, és elkezdenek törvényt gyártani a tönkretételükre. Nyilvánvaló, hogy ebben az alvilági légkörben a Momentum fiataljai nem sok vidám, könnyen élő falut, városot, embert fognak találni.
Kaposváron sem találtak.
Pedig az egy klasszikus jobboldali fészek, (a volt III/III-as) Szita Károly polgármesterrel, vagyis a város aligha tartozik a szegényebbek közé. És mégis, abból, amit a Momentumot elkísérő klubrádiós riporter, Váradi Júlia a helyiektől hallhatott, számomra az derült ki, hogy olyan a légkör, mintha vérszomjas migránsbandák garázdálkodnának, pedig nem, csak jámbor, istenfélő fideszesek.
A kaposváriak kínlódnak, munka, lakhatás, megélhetési gondok nyomasztják őket, szenvednek az embertelen közmunka kilátástalanságától. De a legnagyobb gyalázat a félelem. Az EU-tag Magyarország egy vidéki városában az emberek nem mernek névvel nyilatkozni, sokan még anélkül sem, nehogy a hangjukról felismerjék őket. Persze, aki hallotta Orbánt, ha máskor nem, legutóbb a Nemzeti Múzeum előtt beszélni, az nem csodálkozik ezen. Tudom, az elemzők szerint közhelyes, butuska beszéd volt, csak éppen megfagyott tőle az ereimben a vér.
Csak a liberális értelmiség nem érti még mindig.
Szilágyi Ákos József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas költő, esztéta, szerkesztő, Pulitzer-emlékdíjas közíró, Oroszország-kutató, habilitált egyetemi docens pár hete arról beszélt a 168 órában, hogy Orbán „csak imitálja a demokráciát, bár olykor a diktatúrát is. De csak imitálja! A diktatúrát azért, hogy félelmet keltsen akkor és azokban, akiket így lehet a hatalomtól távol tartani. Ez olyan jól működik, hogy ma egyesek nem mernek aláírni egy népszavazási kezdeményezést, hátha valami retorzió éri majd őket, sőt a rokonaikat. Mintha valóságos diktatúrában élnének, pedig csak azért félnek, mert a történelmi beidegződésekre rájátszva rájuk ijesztettek.”
Ó, ti beszari kaposváriak, hallgassatok a költőre, és legyetek bátrak, mert amit ti éreztek, a retorzió, az csak hátha, az csak színlelt diktatúra, rájátszva a beidegződéseitekre.
Nem tudom, milyenek a Momentum beidegződései, de remélem, hogy nagyon újak, nagyon mások.