Sokszor hangoztatott tény, hogy a befektetők nem szeretik a bizonytalanságot, így azokban az országokban fektetnek be, ahol stabilabb rezsim van hatalmon. Ettől eltekintve találunk néhány olyan országot, ahol éppen a kevesebb demokrácia jelenti a nagyobb stabilitást, ami rövid távon még a befektetőknek is jó lehetőségeket nyújt. Jó példa erre Törökország, ahol az alkotmánymódosításról szavaztak a közelmúltban.
Nemrégiben attól volt hangos a média, hogy Törökország államfőjének, vagyis Tayyp Erdogannak a törekvéseit megszavazták az emberek, amely révén – a jogköreinek bővülése miatt – már-már teljhatalmat nyert. Márpedig ez egyértelműen azt jelenti, hogy az országnak sikerült még egy lépést tenni az autokratikus, diktatúrába hajló berendezkedés felé. Ennek ellenére a tőke- és pénzpiacok mintha ellentétesen működnének, hiszen örömmel fogadták a hírt: a részvénypiac folytatta emelkedését, a török líra erősödött, de az államkötvényhozamok is csökkenni kezdtek.
SENKI SEM SZERETI A BIZONYTALANSÁGOT, A BEFEKTETŐK SEM
Korántsem fordított működésről van szó, hanem csak egy általános jelenségről, miszerint a piacok teljesítménye és az ország politikai berendezkedése közti kapcsolat korántsem egyértelmű. Ugyan a befektetőknek vannak alapvető elvárásai egy országgal kapcsolatban, mégis elsősorban azt szeretik, ha stabilitás uralkodik a piacon és irtóznak a bizonytalanságtól. Éppen ezért lehet, hogy rövid távon örömhír is lehet egy olyan esemény, mint az alkotmánymódosítás terén elért győzelem Erdogan részéről. Persze a török piac tipikusan olyan, ahova könnyen megindulnak a forró pénzek, hiszen senki sem szeretne ilyenkor lemaradni a piaci emelkedésről.
Bár Törökország esetében hozzá kell tenni, hogy a befektetők már évekkel ezelőtt, Erdogan hatalomra lépésekor elismerték a törekvéseit. Akkor úgy tűnt, hogy éppen ő lesz az, aki liberalizálja az országot, ráadásul a gazdasági teljesítmény is kiemelkedő volt a 2003-2010-es időszakban, de a török részvényindex, a Busta Istanbul 100 is közel 800%-ot emelkedett Erdogan hivatalba lépése óta. Időközben Törökország tekintélyelvűbb irányba való elindulása sem küldte padlóra a befektetőket, épp ellenkezőleg, vélhetően az alkotmánymódosítás leszavazása okozott volna zűrzavart a piacokon.
STABILITÁS VAGY POPULIZMUS?
Tehát a tekintélyelvű kormányzás is biztosíthatja a befektetők számára a stabilitás érzését, legalábbis ideiglenesen. Számos történelmi példa is erre utal, például a második világháború előtt az olaszoknál és a németeknél is szárnyalt rövid távon a részvény- és kötvénypiac. Vagy itt van például a közel sem demokratikus és zárt Kína, ahol a részvénypiac a legjobban teljesítők között jelent meg az elmúlt években (persze a kínai sztori gyengeségei teljesen nyilvánvalók).
Előfordul ugyanakkor, hogy a demokratikus törekvések sem feltétlenül piacbarátak, de az is igaz, hogy az ország szavazóinak és a nemzetközi befektetőknek az érdekei sem esnek egybe a legtöbbször. Ugyanakkor ez sem feltétlenül egyértelmű, hiszen az 1980-1990-es évek nagy bikapiaca éppen egybeesett a nagyobb liberalizáció időszakával, mikor például általánosan csökkentek az adók vagy a tőkeáramlás előtti akadályok.
Azonban lehet gondolni a ma jellemző politikai populizmusra is (például protekcionista gazdaságpolitika, nemzeti érdekek erősödése), amely éppen a tekintélyelvű kormányzás felé irányítja a fejlett országokat. Még a török alkotmánymódosításra vonatkozó népszavazás, az amerikai elnökválasztás és a Brexit szavazás között is lehet némi párhuzamot találni. Mindegyik esetben elsősorban a vidéki térségek és a kisvárosok lakói jelentették a támogatói bázist, az ellenzők pedig a nagyobb városok lakosságából kerültek ki.
Leginkább azok támogatják a nacionalista, populista politikát, akik azt tapasztalták, hogy az életszínvonaluk stagnált vagy csökkent az elmúlt években. Ráadásul országról országra láncreakciószerűen tud terjedni ez a politikai elképzelés, aminek rövid távú gazdaságpolitikai hatásából talán a befektetők is tudnak profitálni. Azonban ezek a fejlemények hosszú távon már inkább károsak.
Ettől függetlenül még mindig áll az a tétel, hogy a legfejlettebb, legsikeresebb államok azok lehetnek, ahol demokratikus az intézményrendszer és kellőképp nyitottak a nemzetközi kereskedelemre, tőkeáramlásokra.