Megdöbbentő publicisztika terjeng az interneten. Az elhallgattatott Népszabadság dolgozója, Rab László írta az egykori újságban, olyan anomáliákat fejtegetve, amelyek a kivándorolt magyarok esetleges visszatérését vetítik elő, illetve arról értekeznek, hogy mennyi pénzt küldenek haza a “kalandvágyból” elköltözöttek. Alább olvasható a szöveg.
“A népszavazásos gyűlöletkampány kellős közepén nem sikerült elhallgatni azt az ütős hírt, hogy a külföldön dolgozó magyarok már évi ezermilliárd forintot utalnak haza, ami a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 3 százalékát teszi ki. Ez már nagyon komoly tétel. A magánnyugdíj lenyúlásával (fideszül: megmentésével) indító kormány 3 ezer milliárdra tenyerelt rá legelőször 2010-ben. A külföldön dolgozó magyarok ennek harmadát küldik haza – de minden évben. (Viszont nem itt fizetik a nyugdíjjárulékot.) Tudjuk kék színű plakát nélkül is, hogy ez az összeg egyre nagyobb lesz. A Tárki tavaszi felmérése szerint ugrásszerűen megnőtt az országban a kivándorlási hajlandóság.
Ennek fényében abban sincs semmi meglepő, hogy befuccsolt a mindig mindenkit legyőző magyar kormány csudálatos projektje, a Gyere haza, fiatal! Nagy zajjal harangozták be, miközben nem gondolták komolyan, hiszen összesen 100 millió forintot szántak a több százezer fiatal munkavállaló hazacsábítására. Személyenként annyit gondoltak költeni, amennyiből Felcsúton a fociarénában egy ülőhelyet lehetett kiépíteni. A kormány hívó szavára végül azok jöttek haza, akik jöttek volna maguktól is. Százöt (!) hazacsábított fiatalt tud a migránsozó rezsim felmutatni. Amikor Lázár Jánost a program bukásáról faggatták az újságírók, csak annyit mondott: mi a következő kérdés.
Mint annyi más, természetesen kamu volt a Gyere haza, fiatal! program is, kommunikációs trükk, kormányzati lózungokkal teletűzdelt semmi. Ha megindul a fiatalok áradata, ott állt volna az Új egység hadvezére meztelen fenékkel, munkahelyek és lakásépítési program nélkül. Nem is tudom, mit gondoltak. Hogy kirendelik közmunkára (kukoricát címerezni?, falevelet gereblyézni?) a jól kereső londoni szakácsot?
Ha visszajöttek volna a magyarok, az a helyzet is előállhatott volna, hogy elveszik a magyarok elől a munkát. Maradjanak csak ott, ahol vannak, gondol(hat)ták a kormányban. És ha már ott vannak, ne szavazzanak ide – és bölcsen akadályozni kezdték a kinti magyarokat a választási, majd a népszavazási voksok leadásában. Mert valahonnan azért sejtették, hogy a nyelveket beszélő vándorok egy követ fújnak a romkocsmák mélyén merengő diplomásokkal.
A történet vége, hogy bírsággal fenyegették meg a napokban azokat a kint élő magyarokat, akik hazajárnak orvoshoz, és előzőleg nem jelentkeztek ki a magyar egészségügyi rendszerből. Az 5-600 ezer külföldi munkavállalóból mindössze 262 ezren tettek eleget ugyanis e kötelezettségüknek. A többinek tudtára adták: műtét és kezelés nekik is csak térítés ellenében jár.
Ezt kapják a GDP 3 százalékkal történő gazdagításáért! A külföldön dolgozó magyarok éppenséggel lehetnének Orbánék új ellenségei is. Lehetne ellenük is milliárdos plakátkampányt folytatni. Végső esetben újabb kerítést is fel lehetne rántani. Az egyik a migránsokat tartaná távol édes hazánktól. A másik saját honfitársainkat akadályozná abban, hogy hazaosonjanak vakbélműtétre.”