Úgy néz ki, Magyarországon már csak az összeomlás segít
MP:. Elolvasásra ajánlom.
Tabló
(Pawel Kuczynski műve)
Üres szó és hazugság folyik mindenhonnan.
Úgy néz ki, Magyarországon már csak az összeomlás segít. És talán az azt követő káoszból kijön valami.
Van egy elszegényedő, leszakadó, kilátástalan helyzetbe hozott ország, és a baloldal nem akar semmit. Pedig mindig beszélnek, de csak akkor érteni őket, ha egymást marják.
Egy-egy hasznos szó azért időnként elhangzik: negyedik köztársaság, alkotmány, jogállam, sajnos csupa olyasmi, ami pár emberen kívül már senkit nem érdekel.
A radikális jobboldal leginkább vért akar: cigányét, bevándorlóét, és persze zsidóét, de azzal most halkabb, elvégre a miniszterelnök családostól a pápához, a Vatikánba, az államelnök pedig a csíksomlyói búcsúba jár.
De a jobboldal mérsékeltjei, a magukat rátartian polgárként meghatározó „konzervatívok” sem akarnak semmit: egy maroknyi gerinces közgazdász kivételével továbbra is csak mérlegelnek, azt mondják, majd akkor szólalnak meg, ha lesz miért. Nem vallják be, hogy felőlük veszhet minden, a fő, hogy majd a romokon is ők, az övéik dorbézolhassanak.
Kik vannak még?
A progresszióval összefonódott liberálisok. Ők sem tanultak semmit azóta, hogy belebuktak a doktrinerségbe és dogmatizmusba. Ma is védik a nácik jogait, hadd tagadják kedvükre a holokausztot, Orbánnal egyetértve ők is duplájára emelnék az állami vezetők kétmilliós fizetését, és szerintük a csontot rágó nyugdíjasok is fizessenek a buszon, villamoson. Az országban milliónyi nyomorult és jogfosztott, de ők amiatt aggódnak, hogy a szélsőjobbnak és az állami vezetőknek meglegyen mindenük.
Így együtt ők volnának a diktatúra mindenre elszánt ellenfelei, ellenségei.
De a legtragikusabb kudarc a fiatal generációké. A miniszterelnök sorban zárja be előttük a ki- és betörés útjait, teszi tönkre az iskoláikat, egyetemeiket, szakmunkást, tornatanárt, papot nevelne mindegyikből, mégsem mozdulnak. Nem jelzik, milyen jövő él a fejükben, milyen országban szeretnének élni, boldogulni, s majd a saját gyerekeiket felnevelni. Vagy az volna számukra a jövő, hogy van lehetőségük elmenekülni?
És ha már az sem lesz?
Halva született nemzedék, egy súlyosan beteg ország tömeges kórlapja.
De a baloldal nem mindenhol halott, tragikusan csak éppen nálunk, ahol pedig a legnagyobb szükség volna rá. Görögországban és Spanyolországban nagyon is jelen van, a gazdag Franciaországban pedig hat hete tart a Nuit Debout, Egyéjszakás Kaland. Nem, fiatalok, nem szex, utcákon vívott kemény munkajog-érvényesítési küzdelem. Mindenki harcol magáért, a családjáért, a jövőért, csak mi, magyarok nem.
Pedig ennél azért még itt is lehetne többet tenni.
Alkotmány és köztársaság – üres szavak, helyettük legyen szegénység és igazságtalanság – ezzel járhatná a baloldal az országot, szólíthatná meg az embereket. A néma falvakban, a meggyötört városokban a kiszolgáltatottak biztosan megértenék, hogy végre hozzájuk, értük beszélnek.
És elhinnék, hogy a rossznál van jobb.