Azután viszont jött a sokk. A derék északiak ugyanis örömtüzeket gyújtottak, hálaimát rebegtek, (épphogy nem nyilvánították nemzeti ünnepé a húzás napját) hogy a sors éppen a magyarokat szánta nekik ellenfélül.

Újságaik megírták, hogy nullák vagyunk, játékosaik lenyilatkozták, hogy tulajdonképpen már ott vannak az EB-n, és egyáltalán: baromira lenéztek bennünket. Nyilván ez is benne volt a hazai vereségükben...

Egy okos szövetségi kapitány ezután visszafogottan nyilatkozik. Arról beszél, hogy jó volt az ellenfél, nem is számítottak rá, hogy ilyen komoly ellenállást fog tanúsítani. Meg, hogy most ugyan a magyaroknál az esély, de nem adják fel... Ezzel szemben a norvégok mestere konkrétan azt mondta, hogy elégedett a csapata játékával, és a magyarok gusztustalanul játszottak. Meg, hogy ezután is tovább jutást vár.

Nos, kérem, nem kapta meg. A "gusztustalan" magyarok ugyanis itthon is győztek, és kettős diadallal jutottak ki Franciaországba. A norvégok meg merenghetnek azon, hogy miért nem kell lenézni az ellenfelet. Csókolom!