Popper Péter jó látta...
2017.04.11 00:26
Péter Schreiner ·
Popper Péter a Fideszről és Orbánról
Ma már sajnos nincs köztünk, hét évvel ezelőtt elhunyt. Az alábbi véleményét 2005-ben vetette papírra…
„…Bizalommal és várakozással fogadtam a rendszerváltás magyar módját, reméltem, hogy az ekkori, bosszúért lihegő MDF helyett a rokonszenves Fidesz befolyásolja majd a hatalmat, igen, a fiatalok…
És évről évre jobban haragudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: Vigyázz! Ezek bűnözők!
Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever.”
Vajon mit írna róla mostanában, az ismét regnáló, és minden akaratát a parlamenten keresztül verő kétharmados többséggel rendelkező hatalmáról?
Senkit nem hagyunk az út szélén! – ígérte Orbán Viktor a választások után, és azóta is sokszor. Lehet, hogy őt is elvinné valaki az út széléről… Őket az agyonsanyargatott, otthonuktól megfosztott magyar honfitársaink sorsa nem érinti meg, csak a saját javaikat gyarapítják, és hozzák jobbnál jobb helyzetbe a holdudvart, a narancsbárókat és a középosztálynak csúfolt milliárdosaikat.
A magyar társadalom csak akkor jut eszükbe, ha újabb megszorító csomagot kell a vállára rakni, vagy újabb adót kell kivetni rájuk. Fárasztó sportág, amit művelnek – nem nekik persze, hanem az embereknek!
Sajnos igaza lett, de egyesek olyan hülyék, hogy a vágóhídon is a miniDucénak tapsolnak!
Ma már sajnos nincs köztünk, hét évvel ezelőtt elhunyt. Az alábbi véleményét 2005-ben vetette papírra…
„…Bizalommal és várakozással fogadtam a rendszerváltás magyar módját, reméltem, hogy az ekkori, bosszúért lihegő MDF helyett a rokonszenves Fidesz befolyásolja majd a hatalmat, igen, a fiatalok…
És évről évre jobban haragudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: Vigyázz! Ezek bűnözők!
Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever.”
Vajon mit írna róla mostanában, az ismét regnáló, és minden akaratát a parlamenten keresztül verő kétharmados többséggel rendelkező hatalmáról?
Senkit nem hagyunk az út szélén! – ígérte Orbán Viktor a választások után, és azóta is sokszor. Lehet, hogy őt is elvinné valaki az út széléről… Őket az agyonsanyargatott, otthonuktól megfosztott magyar honfitársaink sorsa nem érinti meg, csak a saját javaikat gyarapítják, és hozzák jobbnál jobb helyzetbe a holdudvart, a narancsbárókat és a középosztálynak csúfolt milliárdosaikat.
A magyar társadalom csak akkor jut eszükbe, ha újabb megszorító csomagot kell a vállára rakni, vagy újabb adót kell kivetni rájuk. Fárasztó sportág, amit művelnek – nem nekik persze, hanem az embereknek!
Sajnos igaza lett, de egyesek olyan hülyék, hogy a vágóhídon is a miniDucénak tapsolnak!