Orbán tényleg senkit sem hagyott az út szélén

Orbán Viktor második kormányának egyik kulcskérdése volt, hogy miképpen fogja megoldani azoknak a párttársainak a további karrierjét, akik a kisebb, 199 fős parlament létrehozásának következtében kiszorulnak parlamentből. 2010-ben ugyanis a kisebb, olcsóbb állam ígéretével kezdte meg tevékenyéségét Orbán Viktor és kormánya. Lázár János ezért már 2011-ben elkezdte a négyszemközti egyeztetéseket a képviselőkkel (2012 elején még a helyi Fidesz-szervezeteket is végiglátogatta), hogy minél hamarabb tisztázzák, ki hogyan képzeli el a jövőjét. 

Egyértelműen hatalomtechnikai okai is lehettek annak, hogy ilyen hamar elkezdték szervezni azoknak a fideszes és KDNP-s képviselőknek a további karrierjét, akik nem számíthattak arra, hogy bejutnak a parlamentbe. A kormánypárti képviselőknek a parlamenti létszám csökkentésére kellett igent nyomniuk, ami adott esetben őket is negatívan érintette. A jövőbeli elhelyezkedési lehetőség biztosításánával ráadásl sikerülhetett sakkban tartani a patkóból kiszoruló fideszes képviselőket is, akik a biztos jövő reményében olyan javaslatokra is igent nyomhattak, amelyekkel nem feltétlenül érthettek egyet. 

Orbán 2013-ban külön jelezte, hogy a kisebb parlament miatt kieső képviselőkről gondoskodni fognak, mint mondta: “Azoknak is meglesz a helye a hivatalokban, állami cégekben akik az országos politikai pálya elhagyására kényszerülnek.”  Több képviselőt már a választások előtt „leejtőernyőztek” olyan helyekre, ahova nagyon nem ártott volna független szakértőket kinevezni. A Fidesz vezetősége végül beváltotta ígéretét, valóban nem maradt olyan csalódott fideszes exképviselő, aki a csökkentett létszámú országgyűlésből kiszorulva ne kapott volna kompenzációként vezetői állást valamely hivatalnál vagy állami cégnél.

A fidesz káderpolitikája következtében semmi értelme nem volt a kisebb parlamentnek, mivel a kieső képviselőket szinte minden esetben jól fizető állásokba helyezték el a közigazgatás berkein belül. Járulékos kárként kormánypárti exképviselők szállták meg az elvileg független intézményeket, ily módon bomlasztva szét a fékek és egyensúlyok rendszerét. Nyilvánvaló továbbá, hogy a behódoló, szavazógépszerű képviselői attitűd termett babérokat a kormánypárt berkein belül, a szakmaiság és önálló véleményalkotás messze kerülendő volt a patkóból kikerült kormánypárti politikusoknak. Akik az utasításoknak megfelelően szavaztak az előző cikklusban, azok jól fizető állásokban részesültek. A saját véleménnyel bíró, olykor a kormányzattal is vitába szálló kisebbség viszont kiesett a kormánypárti vezetők kegyeiből.   

 

Orbán Viktor számára az elmúlt ciklus egyik legnagyobb feladatát az jelentette, hogy miképpen fogja 

megoldani azoknak a párttársainak a további karrierjét, akik a kisebb, 199 fős parlament létrehozásának következtében kiszorulnak parlamentből. Orbán már 2009-ben, mint az akkori legnagyobb ellenzéki párt vezetője világossá tette, hogy a parlamenti létszám tervezett csökkentése számos fideszes kiszorulásával fog majd együtt járni. Mostanra azonban teljesen világossá vált, hogy a „kiszorulás” nem azt jelentette, hogy a fideszesek döntő többségének búcsút kellett volna mondania a zsírós állami pozicióktól, avagy ne adj isten a versenyszférába kellett volna menniük szerencsét próbálni.

 

A kisebb parlamenttel együtt hozták meg azt a törvény is, amely kimondta a képviselői-önkormányzati poszt összeférhetetlenségét. „Nem ülhet bent 50-100 polgármester (a 199 fős parlamentben), mert akkor beszűkülne a politikai osztály, ami egészségtelen lenne” – magyarázta még 2011 márciusában Orbán a Kossuth rádióban. Így, a két pozíciót törvényi erővel kettéválasztásával, sok parlamenti képviselőnek választania kellett az országgyűlés és az önkormányzati szék között.  Lázár már 2011-ben elkezdte a négyszemközti egyeztetéseket a képviselőkkel (2012 elején még a helyi Fidesz-szervezeteket is végiglátogatta), hogy minél hamarabb tisztázzák, ki hogyan képzeli el a jövőjét. 

 

Egyértelműen hatalomtechnikai okai is lehettek annak, hogy ilyen hamar elkezdték szervezni azoknak a fideszes és KDNP-s képviselőknek a további karrierjét, akik nem számíthattak arra, hogy bejutnak a parlamentbe. A kormánypárti képviselőknek a parlamenti létszám csökkentésére kellett igent nyomniuk, ami adott esetben őket is negatívan érintette. A jövőbeli elhelyezkedési lehetőség biztosításánával ráadásl sikerülhetett sakkban tartani a patkóból kiszoruló fideszes képviselőket is, akik a biztos jövő reményében olyan javaslatokra is igent nyomhattak, amelyekkel nem feltétlenül érthettek egyet. 

 

A Fidesz vezetősége végül elérte, hogy véletlenül se legyen olyan csalódott fideszes exképviselő, aki nem jut be a parlamentbe, illetve „zsíros” állást sem kap. Orbán 2013-ban külön jelezte, hogy a kisebb parlament miatt kieső képviselőkről gondoskodni fognak, mint mondta: “Azoknak is meglesz a helye a hivatalokban, állami cégekben akik az országos politikai pálya elhagyására kényszerülnek.” Több képviselőt már a választások előtt „leejtőernyőztek” olyan intézmények vezetői pozícióiba, ahova nagyon nem ártott volna független szakértőket kinevezni.

A fidesz káderpolitikája következtében kormánypárti politikusok szállták meg az elvileg független intézményeket, ily módon bomlasztva szét a fékek és egyensúlyok rendszerét. Fideszes országgyűlési képviselőből az egyik napról a másikra alkotmánybíró lett (Balsai István és Salamon László), jegybank elnök (Matolcsy György), vagy pedig köztársasági elnök (Schmitt Pál). Elvileg függetlennek számító gazdasági kulcspozíciókba is volt fideszes országgyűlési képviselők kerültek, úgymint az Állami Számvevőszék élére (Domokos László), vagy az Államkincstár vezetői pozíciójába (Dancsó József). Ezeknél jóval kisebb súlyú pozíciókba is (ámde ugyancsak magas fizetéssel) saját embereket ültettek például a járási hivatalok, vagysportszövetségek élére.

 

 

Azokkal a képviselőkkel nem kellett különösebben foglalkozni, akik 2014-es önkormányzati választás után polgármesterként, alpolgármesterként, megyei közgyűlési elnökként vagy alelnökként folytathatták tovább a politikai karrierjüket. Egész pontosan az előző parlament tagjai közül negyvenhatan polgármesterként, kilencen alpolgármesterként, ketten főpolgármester-helyettesként, kilencen pedig megyei közgyűlés vezető pozícióban lévő tagjaként dolgozhatnak tovább. Túlnyomó többségük fizetése meghaladja a havi félmillió forintot. 

 

Ha őket nem vesszük számításba, akkor is mintegy 50 olyan volt fideszes képviselőt kellett elhelyezni, akiknek nem jutott hely az önkormányzatokban. Elemzésünk főleg róluk szól, illetve arról, milyen jól is jártak annak ellenére, hogy 2014-ben el kellett búcsúzniuk a parlamenti széküktől. Ráadásul a képviselők nagy része (igaz, az ellenzéki padsorokból távozók is) több millió forintnyi végkielégítéssel hagytatták ott a Parlament lépcsőit.

 

Hogy Orbán mennyire komolyan mondta azt, hogy tényleg senkit sem hagy az út szélén, arra a legjobb példa az, hogy még a legpocsékabb munkát végző országgyűlési képviselőknek is sikerült állást találni. A legjobb példa erre talán az a Zsiga Marcell, akit nemrég nevezték ki Szerencsejáték Zrt. egyik leányvállalatának az elnökévé. Az újdonsült vezető pontosan 47 ezer forintot keres…. naponta. Zsiga azonban csak egy a sok olyan képviselő közül, aki 2014-után is megtalálta a helyét a magyar közigazgatás berkeiben.

 

 

A harmadik Orbán-kormány a kisebb állam korábbi ígérete ellenére rekordszámú államtitkárral dolgozik, a 9 minisztériumban összesen 53 államtitkár és 101 helyettes államtitkár kapott pozíciót. Közülük 7 olyan személy van, akik az előző parlamenti patkó tagjai voltak. Az országgyűlési képviselőkkel ellentétben a kormány kinevezett államtitkárait és helyettes államtitkárait nem kötik összeférhetetlenségi törvények, vagyis bármilyen egyéb pozíciót elvállalva nyugodtan kiegészíthetik az így is több százezres fizetéseiket.

 

Az államtitkárok alapilletménye 997 ezer forint, ezt az összeget nemrég több tisztségviselő esetében is 1 millió 296 ezerre emelték fel. A helyettes államtitkároknál 748 ezer forint helyett 972 ezer lett az új alapilletmény. Ezen összegekhez  csapódnak azok a plusz százezrek, amelyet, mint állami cégek felügyelőbizottsági vagy igazgatótanácsi tagjaként kapnak egyes államtitkárok és helyetteseik.

 

Az előző országgyűlés tagja volt az a Csampa Zsolt, aki azon felül, hogy a vivószövetség elnöke, a önkormányzati koordinációért felelős helyettes államtitkár is egyben. Gyimesi Endre jelenleg a levéltárakért felelős miniszteri biztos, helyettes államtitkári rangban. Mikola István elég széles és érdekes karriert fut a fideszen belül: volt ő már egészségügyi miniszter,  Pest Megyei Közgyűlés tagja, illetve az OECD párizsi magyar nagykövete is. Jelenleg a Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkáraként dolgozik. 

 

Az elmúlt öt évben a kormánymegbízott és kormányhivatal vezetői állások is jócskén megszaporodtak. Az előző parlament tagjai közül Gajda Róbert a Békés Megyei Kormányhivatal vezetője lett. György István, mint Budapest főváros kormánymegbízottja dolgozhat tovább a 2010-2014-es parlamenti ciklusa után. Horváth Zoltán 2012. június 18-án tette le hivatali esküjét, de kétévnyi hűséges parlamenti munka már elég volt neki a Baranya megyei kormánymegbízott státuszhoz.

 

Kovács Ernő fideszes exképviselő 2014 után Bács-Kiskun megyei Kormányhivatal élén folytatja munkáját. Tarnai Richárd a Pest megyei kormányhivatal élén dolgozhat tovább, sőt, személyében még a Pest megyei kormánymegbízottat is köszönthetjük. Demeter Ervin Heves megyéből Borsod-Abaúj-Zemplén Megye kormánymegbízottja lett. Bábiné Szottfried Gabriella hangzatos címmel büszkélkedhet, jelenleg ő a védőnői szolgálat megújításáért felelős miniszteri biztos. Mihalovics Péter (aki jelenleg Seszták Miklós kabinetfőnöke) többször is szerepelt a hírekben mostanság.  

 

Az előző országgyűlés két fideszes képviselőjéből is alkotmánybírák lettek: Balsai István 2011. augusztus 31-én mondott le mandátumáról, a helyét akkor Láng Zsolt foglalta el. Salamon László 2013 februárjában távozott a parlamentből, miután alkotmánybíróvá választották. Mandátumát ekkor Gaal Gergely vette át.Többek között ezekkel a lépésekkel az az Alkotmánybíróságot (Ab) megtörte a kétharmad, állapította meg közös elemzésben az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért.Álláspontjukat mi is osztjuk, mely szerint így ez már nem a korábbi, valódi hatalmi ellensúlyt képező Ab. 

 

Civil jogvédők megvizsgálták az Ab 2011 és 2014 közti ítélkezési gyakorlatát, és az megdöbbentő eredményt hozott: a testület Fidesz által jelölt és megválasztott tagjai szinte kizárólag a kormányoldal számára kedvező döntéseket támogattak. Voltak olyan alkotmánybírák is, akik minden egyes alkalommal a kormány szájíze szerint szavaztak. Közéjük tartózik nem meglepő módon Balsai István is, aki kizárólag a kormány szempontjaira figyelemmel szavazott, illetve fogalmazott meg különvéleményt. Természetesen a fideszes alkotmánybírák akkor is a helyükön maradnak, ha a jelenlegi ellenzék egyik pártja hatalomra kerülne.

A VS.hu által készített videó tökéletesen bemutatja, hogyan szállta meg a Fidesz az Alkotmánybíróságot: 

Akik szintén jól jártak

Schmitt Pál története ismert, hogyan jutott el a Köztársasági elnöki székig, és ez után milyen út vezetett neki a lemondásáig. A szégyenteljes elnöki szereplése után megkapta a Nemzet Sportolója címet, ígykiegészítve többszázezer forinttal azt, ami a volt köztársasági elnököknek jár a törvények szerint: (az államfői fizetés, megfelelő lakás használatának joga, kétfős titkárság alkalmazása, térítésmentes egészségügyi ellátás, személyes gépkocsihasználat). 

 

Spaller Endrét Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nevezte ki a Nemzeti Innovációs Hivatal elnökévé február 1-jei hatállyal. A volt országgyűlési képviselő államtitkári fizetést kap, azaz havi járandósága 1 millió forint. Székyné Sztrémi Melindát KLIK tankerületi igazgatónak nevezték ki. Külön érdekesség, hogy három embert is el kellett mozdítani eddigi helyeikről, hogy a volt képviselőasszony megkaphassa ezt a pozíciót. Az igazgatói székbe annak ellenére ülhetett bele, hogy nincs se pedagógus-, se közigazgatási szakvizsgája.

 

A legtovább Zsiga Marcellért és Pállfy Istvánért kellett szorítani, sokáig ugyanis nem lehetett tudni, vajon mihez is fog kezdeni a két kormánypárti „botránynagyágyú”. Mindkettőjüket megtalálta a szerencse, de főleg Zsigát: a fideszes politikust januárban nevezték ki a Szerencsejáték Zrt. egyik leányvállalatának élére.Ő volt az, aki még 2012-ben azt mondta, hogy meg lehet élni havi 47 ezer forintból. Biztos igaza lehet, jelenleg ugyanis naponta megkeresi ezt az összeget. Pállfy a köztévénél folytatja a pályafutását, a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozva. 

 

A legideálisabb kádertemető pozíciók 2013. január elsején alakultak meg. A régi-új járási egységek (a nyolcvanas években még léteztek ezek a területi szervek) elsősorban az önkormányzatoktól vettek át feladatokat, valamint a jelenlegi kistérségi (körzeti) államigazgatási szervek is ebbe a rendszerbe integrálódtak. A járások élére a vonatkozó törvény alapján nem egy esetben a közigazgatási és igazságügyi miniszter által kinevezett, viszonylag magas fizetésű politikus került. (havi hétszázezer forintért).

 

Nagy probléma az, hogy ezeket az állásokat már akkor megszerezték a fideszes politikusok, mikor még országgyűlési képviselők voltak. Ezzel a lépéssel a kormánypárt az Alaptörvényben rögzített hatalommegosztás rendszerét is megsértette, mivel a helyi államigazgatási feladatokat ellátó hivatalok élére már ekkor pártpolitikusok kerültek.

 

Csóti György 2012. december 23-án tette le hivatali esküjét, Láng Zsolt területi listás mandátumát vette át. Jelenleg a Magyar Atlanti Tanács alelnökeként dolgozik. Nagy Andor 2013. augusztus 26-án mondott le a mandátumáról, miután Magyarország tel-avivi nagykövetévé nevezték ki, helye a ciklus végéig betöltetlen maradt. Gruber Attila siófoki exképviselőből ausztrál nagykövet lett. Három volt országgyűlési képviselő is az EP-ben folytathatta tovább a karrierjét: Bánki Erik, Erdős Norbert és Pelczné Gáll Ildikó. 

 

Több olyan volt parlamenti képviselő is akadt, akinek annyira nem engedték el a kezét, hogy továbbra is a párton belül dolgozhat.  Ma már többen is úgynevezett választókerületi elnökként tevénykedhetnek.  Igaz,  Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a választókerületi elnökök nem minősülnek pártembernek, vagyis nincs párttisztségük. Ezt a már korábban említett Dorkota Lajos miatt érdemes megjegyezni, aki amellett, hogy Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal vezetője, választókerületi elnök is egyben Dunaújvárosban. Személye tökéletes példa az álláshalmozásra, és a fékek és egyensúlyok rendszerének megbontására, miután elvileg „független” pozíciót tölt be, teljesen „függetlenként”.

 

Választókerületi elnökök lettek különböző településeken: Bohács Zsolt (Tápén), Földesi Gyula (Pesterzsébeten),és Hollosi Antal Gábor (Újpesten, aki nem mellesleg kórházigazgatóként is dolgozik jelenleg). Kontur Pál a kormánypárt munkástagozatának az elnökeként, Menczer Erzséber pedig az óbudai Fidesz alelnökeként dolgozik. A családi okokból parlamenti mandátumáról 2013. közepén hirtelen lemondó Stágel Bence tanácsadóként dolgozik, a KDNP-és politikus Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes munkáját segíti mintegy havi félmillió forintért.

 

Legvégül következzenek azok a volt képviselők, akiket különböző okok miatt nem lehetett beilleszteni a fenti listába. Az Esztergomban nagy vihart kavart Meggyes Tamás egészen őszig nem maradt teljesen fizetés nélkül: a fideszes politikus tagja volt a város képviselő-testületének, ám ott csak 89 ezer forintot keresett, ami igaz, aprópénz a bruttó 804 ezres parlamenti tiszteletdíjához képest. Az önkormányzati választást követően Meggyes azonban kiszállt a közéletből.

 

Kovács Ferenc választókerületi elnökként dolgozott, a kormányfő azonban nem volt megelégedve a munkájával, és leváltotta őt. Ez nem meglepő annak fényében hogy Kovács többször is nemtetszését fejezte ki, amikor államosították a megyei vagyont, hiszen a vas megyei önkormányzat addig is jól gazdálkodott, nem volt komolyabb adóssága. Ennyi már elég is lehetett Orbánnál a bizalomvesztéshez.

 

Ángyán József, egykori földművelési államtitkár története mintapéldája a szakmai elképzeléséhez ragaszkodó fideszes szakpolitikus esetének,  belső ellenzékké válása után nem csupán marginalizálták, de többek közt egyetemi kutatóintézetét is ellehetetlenítették. Nem lett képviselő Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár sem, pedig az államtitkárok zöme befutó helyre került a Fidesz választási listájára. Valószínüleg ő is szembeszegülhetett a miniszterelnök akaratával, amit bizonyít, hogy leváltása után szokatlan keménységgel kezdte el kritizálni a kormány munkáját. Legvégül két olyan volt képviselő is van, aki nyugdíjba vonult: Wittner Mária és a korelnök (először 1945-ben képviselő) Horváth János.

 

A fenti listában előfordulhatnak kisebb pontatlanságok, időközbeni változások, azonban a trend egyértelmű, több dologra egyértelműen rávilágít.

 

Egyrészt a Fidesz káderpolitikájának következtében semmi értelme nem volt a kisebb parlamentnek, mivel a kieső képviselőket szinte minden esetben jól fizető állásokba helyezték el a közigazgatás berkein belül, olykor egyes posztokat számukra hoztak létre. A közpénz elköltésének szempontjából azonban nem történt javulás, sőt az államigazgatás mindeközben óriásira duzzadt. Az elmúlt évek során a kormányzati költségek jelentősen emelkedtek, ezen belül is ugrásszerűen nőtt a felső vezetők száma és jövedelme. 

 

Másrészt a Fidesz „nem hagyunk senkit az út szélén” politikája a fékek és ellensúlyok rendszerét is derékba törte: olyan helyre ejtőernyőztették a patkóból kiszoruló fideszes pártpolitikusokat, ahová elvileg független szakembereket kellett volna tenni. A fékek és ellensúlyok rendszerének, a demokráciák alapjának tekinthető oszlopokat így egymás utan, hatékonyan döntötték le.

 

Harmadrészt jól látszik, hogy a behódoló, szavazógépszerű lesilányított képviselői attitűd termett babérokat a kormánypárt berkein belül, a szakmaiság és önálló véleményalkotás messze kerülendő volt a patkóból kikerült kormánypárti politikusoknak.  A saját vélemény hangoztatásának, behódolás helyett a szakmai kérdésekben való viták - akár a kormányzattal szemben való - felvállalásának eredménye jól látszik a kevés exképviselő példáján, akik kivételt képezve nem jutottak zsíros álláshoz. Az éveken keresztül önálló vélemény nélküli szavazógép-lét viszont meghozta gyümölcsét, méltó jutalomként, valamilyen hangzatos, és jól fizető pozíció elnyerésével.