Miért, hogy mindig mindenre akad ember ? Miért kell nekünk ennyire a mindenkori – bármilyen – hatalom simogatása, dicsérete; koszos, lopott/rablott pénze? Miért nem számít nekünk – sokunknak – mások ellenkezése; miért veszünk részt mások „megerőszakolásában”, megtiprásában? Miért vagyunk ilyen gyengék, tartás, önbecsülés nélküliek – karrieristák, törtetők?

A Facebookon többen is megkérdezték, hogyan, mikor és kik, milyen körülmények között választották meg a „küldötteket” – nem találkoztam egyetlen válasszal sem. De ha válaszoltak is: maga a karám föltétlenül illegitim. Hatalmi erőszak kényszerítette a szakmára a fasiszta mintára létrehozott izét – KLIK-estül, PÖCS-östül, NER-kompatibilis, megvásárolt hűségű szervilis tökfilkók, komisz törtetők sokaságával. Lehet, voltak olyanok, akik csak azért vettek részt – hatalom kiszemelte „fontos emberként” – ebben a gyalázatban, mert a Kádár-korban tanultak szerint gondolkodtak: „még mindig jobb, ha én vagyok ott, aki segíteni akarok, aki megértő vagyok, mint mások, vadbarmok…”

Rossz gondolatmenet ez, hazug is: aki így gondolkodott, önmagának is hazudott, hazudik.

Nem volna szabad diákok közé engedni ilyen karámos embereket.