Miért a gyűlölet?

Mivel a házelnök úr hamarosan egy Szabadság téri, négyhálószobás rezidenciába költözik, amelyben lesz dolgozószoba, díszterem, csillapíthatatlan tudásszomját pedig egy 10-12 ember fogadására is alkalmas könyvtár fogja szolgálni, a CEU épületét biztosan nem neki szemelték ki. De a miniszterelnök úrnak sem, mert ő a Várat kapja, a banda többi tagja szintén elvan mindenfelé rejtegetett ingatlanjaival, az újdonsült hotelkirálynő, Ráhel viszont még szóba jöhet – na, majd kiderül. 
 Tényleg puritánok ezek a nemzetiek.
Azzal viszont, hogy az USA fél napon belül „hadüzenetet” küldött a magyar kormánynak, a játszma rögtön élesre fordult: így ez már nem lesz olyan egyszerű, mint egy átlagos magyar intézmény kifosztása. És még az is lehet, hogy kivételesen nem az ingatlanszerzés lebegett a szemük előtt, amikor megüzenték Magyarország kimagaslóan legjobb egyetemének, hogy szedje a sátorfáját. 
De akkor mi? 
 Miközben én meggyőződéssel vallom, hogy a rezsim intézkedéseit nem ritkán a zsigeri indulat és bosszúvágy szüli – vezető ballib értelmiségiek ezeket az ihletett döntéseket nevezték éveken át új államvezetési modellnek, és kértek türelmet hozzájuk –, Orbán nem találomra csapkod, hanem oda sújt, ahol fáj, ahol a legtöbb kárt okozza – s magának lehetőleg a legtöbb hasznot. 
Mert nem csak puritánok, nemes szívűek is. 
Épp ezért a CEU megtámadása mögött is kell, hogy legyen valami diktatórikus logika, valami, ami beleillik a kormány hét éve folyó felperzselt föld taktikájába. A Közép-európai Egyetem esetében szerintem ez a minőség, ez zavarja őket egyre jobban. Nyilván közvetlen hasznot is várnak az agressziótól, elsősorban híveik megújuló csodálatát, talán egy helyeslő twittert Putyintól, de a Nyugat Nádor utcai szellemének jól érzékelhető fölénye az, amit nem tudnak tovább elviselni.
Az zavarja őket ennyire. 
Egyik oldalon az általuk halálra, elvérzésre ítélt, összevissza dobált, darabolt, ingatlanjaitól megfosztott, át- meg átszervezett, Orbán-komisszárok (kancellárok) által szorongatott hazai felsőoktatás, másikon a CEU, a világ felső egyharmadába tartozó oktatási, kutatási színvonalával, tárgyi lehetőségeivel, eszközeivel, fizetéseivel, nyitott, félelem nélküli légkörével – és ahova ezért hajlandók külföldről is hazajönni a magyarok. A CEU rektorának káprázatos szakmai életútja - vezető tudományos állások Cambridge-ben, Oxfordon és a Harvardon, a kanadai parlament tagja, a Liberális Párt elnöke – önmagában is felségárulás Orbán corvinusos házi rektorának szellemi toprongyosságához képest: ő a vezér dicsőítésében nyújtott kiemelkedőt, semmi másban. 
 És persze a hotelkirálynő sem lehetne óraadó tanár a CEU-n, mert nem tud hozzá eleget, viszont mindenki máshoz hasonlóan ő is szabadon használhatná a magyar-amerikai egyetem nagyszerű könyvtárát. 
De neki az minek, ő majd biztos a házelnökéében képezi tovább magát.