Tényleg: hogy’ is hívjuk azt, aki idegen érdekeket szolgál ki, legyen bár a kormány tagja, avagy maga, hát, uram bocsá, mondjuk ki, az első miniszter?… Nem, ki se merjük mondani, mit csinál az a politikus, aki idegen érdekeket szolgál a gabinettóben, legyen bár a főminiszter. Jó lenne tudni, mi vesz rá arra egy politikust, hogy az orosz érdekeket szolgálja. Amelyekről tegnap még azt nyilatkozta, hogy:
Mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk és azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon. (…) És hasonlóképpen nem kéne megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot. (…) Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik.
Jó, ez nem fontos, nem ez az első eset, hogy rugalmasan alkalmazkodunk az aktuális elvárásokhoz, hun ezt mondjuk, hun azt. Ami kifizetődőbb. Van az az összeg, amiért az ember haja korpás, erről van szó vajon? Vagy sajton? (Karinthy). Hogy itt (is) volt egy ilyen összeg? Sohse tudjuk meg. Annyi bizonyos, hogy aki a medvével összefekszik, ráfaraghat, kaphat egy karmost, egy medvepofont, ismerjük mi ezt az állatot, már nem a spájzban van, hanem a nappaliban, mint annó, amikor megszabta a béna nagymamát és davaj csaszi felkiáltással elvette az órádat, most csak annyiban más, hogy két pofon között hányja a keresztet, de ez a medve ugyanaz a medve, это тот же самый медведь медведь.
És ennek fekszik le, ezt szolgálja ki a pártállami politika, gulyáskommunizmus helyett egy (antiliberális, nacionalista, korrupt és hazug) gulyásfasizmust építgetve és ki se merjük mondani, hogy ez szerintünk micsoda.