Marslakók a neten

Szerző: szeletommy

Ha ez sci-fi novella lenne, itt kéne abbahagyni, mert ennél nagyobb közhelyet még a legtehetségtelenebb tintakulik sem írtak le. Csakhogy ez jegyzet. Idegen szóval publicisztika.

Nem „véleménycikk”, amint a médiastúdió-szökevények hívják, ideje lenne megtanulni kedves, neandervölgyi kor- és honfitársaim, ott, a kőbaltákkal a kezetekben, hogy nemcsak a sportnak, a táncnak vannak nemei, nemcsak a zenében vannak műfajok, hanem a sajtóban is. Ennyit a fjordokról és a műfajelméletről, térjünk a tárgyra.s

Azt mesélik – pedig Alláh jobban tudja! – hogy Orbán Viktornak szándékában áll egyetlen kurucos huszárvágással megvonni az összes magyar politikai párt állami támogatását. Márpedig, ha Orbán tervez valamit, az meg is szokott lenni, amint azt tapasztalhattuk az utóbbi két évben. Légyen az bármi. És járjon bárminő következményekkel. Ha ő holnaptól megfordítja a Duna folyásirányát, mérget vehetünk rá, rövidesen kiszárad a Fekete-tenger. Rendben, mondaná akárki, azért a Fidesz nem szorul majd arra, hogy a választási kampány kezdetén gyűjtést indítson költségeinek fedezésére, van épp elég pénzük… és amekkorát tévedne. Lehet, hogy tele vannak lével, de az a gyűjtés attól még sorra kerül, sőt, még az is fog adakozni, aki most nem is gondolná. Sőt, az is, aki nem akar. Ha tetszik, ha nem.

Más kérdés, hogy a többi pártok esetében mindösszesen két és fél milliárd forintról van szó. Gondoljátok meg, polgártársak, még annyi sincs, mint a lottó ötös. (Különben, tényleg, azt miért fizetik ki a nyertesnek, ha el is lehetne kobozni?) Lószerszámot a politikusoknak, ne pénzt! Ezt persze azok zúgják, akik meg vannak győződve arról, hogy az ellenzéki politikusok egyszerűen belemarkolnak reggelenként egy-egy véka aranyba, ezüstbe, oszt ami a markukba ragadt, viszik is haza. Leszámlázni nem kell, adóhivatal nem létezik. Hát ez bizony tévedés, de senkitől nem várom el, hogy hitelt adjon nekem, főleg, ha nem akar.

Mert erről van itt szó. Már rég nem érvek vitáznak bizonyítékokkal – már jó hat éve vallásháború zajlik Magyarországon. Körülbelül a tévéostrom óta. Mindenki azt hisz el, amit akar, és annak, akinek akarja. A tények senkit sem zavarnak. Szegény Karácsony Gergely, aki azt javasolta, hogy a pártfinanszírozás megszüntetése helyett inkább a Marslakók című nézhetetlen valamit állítsák le, ha már annyira nincs pénz, most keserűen fogja megtapasztalni, miszerint hitelvekről van szó, nem kényszerítő szükségről. Mert azt a vak is látja, hogy az ellenzéki pártoktól nem azért vonják meg a dotációt, mert nincs pénz – hanem azért, hogy nekik ne legyen. Sőt, ők se létezzenek, úgy általában véve. Amint Hofi mondaná: „Én azért vagyok, hogy te ne is legyél!”

No, de egyelőre még ízlésesen be van csomagolva a bomba, selyempapírba, pinkszínű masnival a tetején, még csak halljuk a ketyegését, és udvarias ember hiába tudja, hogy robbanás lesz a születésnap vége, azért udvariasan megköszöni a figyelmességet. Legalábbis ezt várja a kormányoldal, és híveik – jelentős számban – ennek hangot is adnak, főleg a Facebookon. Persze, ellenzők is vannak számosan, talán többen is, csak a kormánypártiak aktívabbak, hangosabbak. Dióhéjban annyit mondanak: a Marslakó kivételes alkotás, ellenzéki pártokra meg semmi szükség. Nos a két állítás logikai értéke azonos: ellenzékre pont annyira nincs szükség, amennyire nézhető a sorozat. Jáksó büszke lehet, hogy a Heti Hetes megszűnte után pár nappal már sikerült az ellentábor vezéri sátrának árnyékába húzódnia, bár valószínű, hogy ő sem reménykedett ekkora sikerben. Egyszóval nagyon úgy néz ki, hogy egy sitcom fontosabb a magyar közönségnek, mint a többpárti demokrácia államformája.

Nem volt ez mindig így. A rendszerváltás idején a legfontosabb követelés pont a többpártrendszer bevezetése vala, de ugye az még 1848-ban esett, és azóta több amnesztiát is hirdettek, meg aztán, akkoriban nagy, közös szándék volt a jó cselekedésére, rossz dolgok kerülésére. Most is van nagy, közös szándék, csak most össznépi cinkosságra, közös betyárságok, gonosztettek, haramiálkodások véghezvitelére. És kivétel nélkül mindegyik cinkos azt hiszi: a többiek majd belebuknak a latorkodásba, de ő egymaga – ha sikerül eléggé megtollasodnia – megúszhatja, tisztes, dúsgazdag polgárként vonulhat majd nyugalomba.

Van egy rossz hírem. Itt senki sem fog megúszni semmit, még az ártatlanok sem, sőt, ők járják meg legelőbb. De aztán jönnek a vétkesek is. Ha Magyarországot sikerül többpárti demokráciából nemzeti szocialista alapokon nyugvó monarchiává alakítani – pillanatnyilag ez látszik a legfőbb célnak – és ennek érdekében kiléptetni az Európai Unióból is, ha sikerül eltüntetni az összes társadalmi réteget és osztályt, és létrehozni a munkásság, értelmiség és vállalkozók nélküli Pol Pot-féle falansztert, amiben csak arisztokraták és földművesek élnek majd, azt senki sem úszhatja meg. Rövid ideig fog tartani, kegyetlen lesz és véres, aztán véget vetnek neki, és a leszámolás sem lesz méznyalás. És igen, a terv arra alapul, hogy mindenki azt hiszi: a kialakuló helyzet a közösségre veszélyes lehet ugyan, de ő maga nemcsak megúszhatja, hanem nyerhet is rajta. Mindenki téved.

Egy ilyen rendszert ember amúgy sem nagyon bírhatna ki.

Legfeljebb egy marslakó.

Szele Tamás