Rendszám nélküli autó árválkodik Olasz Sándor nagykőrösi portáján. A tulajdonos egy évvel ezelőtt kapott egy végzést: mivel nem fizette a csatornaépítés költségeinek részleteit, tartozása fejében kivonják a kocsiját a forgalomból. Amikor pedig végre munkát kapott, azonnal elkezdték vonni az adósságát. Ám nemcsak a hátralévő 50 ezer forintot, hanem a teljes 217 ezret. Így nem két hónap alatt tudta le a fizetnivalót, hanem fél év alatt.
Habár a víziközmű-társulat utólag visszaadta a túlfizetést, a pénz hiányzott a családi kasszából, az autó időközben lejárt műszaki engedélyét sem tudták megújítani. Mindez annak ellenére történt, hogy az önkormányzat évekkel korábban hozzájutott ahhoz az 558 millió forintos állami támogatáshoz, amelyből a korábban beszedett önrészt kellett volna visszafizetnie a lakosságnak. Nagykőrös azonban inkább utat épített, amelynek kivitelezését Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester üzlettársai nyerték el.
Az eset nem egyedi, számos önkormányzat elmulasztotta az emberek tudomására hozni, hogy akár vissza is kaphatnák a befizetett pénzt. Nagykőrösön egy névtelen levél robbantotta ki az ügyet, amelyet még 2015-ben juttattak el a civil kiadású Heti Hírekhez. Abból derült ki, hogy állami támogatás érkezett a csatornaépítéshez. Ezeknek a közműberuházásoknak az előkészületei többnyire 2010 előtt indultak, és az elnyert uniós támogatások a költségek 85 százalékát állták, a többit a lakossági befizetésekből tervezték kifizetni. A közbeszerzéseket általában 2010 után írták ki a kivitelezésre, és az önkormányzatok az után pályázhattak az önerő támogatására a Belügyminisztériumnál. Azt azonban sok helyen már nem közölték az ingatlantulajdonosokkal, hogy ezt a pénzt akár vissza is kaphatnák. Ehelyett a víziközmű-társulatok – zömében önkormányzati emberekből álló – vezetőségével együtt megszavazták, hogy a pénzt valamilyen beruházásra, jellemzően útépítésre fordítsák, már csak azért is, hogy a csatornaépítéssel valamelyest összefüggjön a költekezés.
A névtelen levél ügyét Nagykőrösön az addigi fideszes alpolgármester vitte be a képviselő-testületi ülésre, és kifejtette: a korábbi döntés jogszerű volt ugyan, de igazságtalan. Sokan egyenesen a névtelen levél írójával azonosították Kustár Tamást, ám a HVG kérdésére a volt alpolgármester, aki immár a Fidesz-frakciónak sem tagja, ezt legendának minősítette. Elmondta ugyanakkor, hogy azóta nemcsak a méltatlankodó civileket, a Jobb Nagykőrösért Egyesület tagjait, köztük Ábrahám Tibort és Zágráb Nándort hazaárulózza a városvezetés, hanem őt, illetve a vállalkozását is igyekeznek ellehetetleníteni. Ősszel például megjelent egy közlekedési tábla azon az úton, amely gyakorlatilag csak az ő tehenészetéhez vezet, és ezzel megtiltották, hogy 20 tonnásnál nagyobb teherautóval arra hajtsanak. A polgármester hárította ugyan, hogy köze lenne a forgalomszabályozáshoz, ám Kustár kérésére a közútkezelő kiadta a városvezető levelezését. Ennek hatására március elejétől ismét járható az út. Nagykőrös polgármestere, Czira Szabolcs érdeklődésünkre annyit válaszolt: a város „a hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el minden intézkedése során”, és biztosított afelől, hogy „épül-szépül a település”.
Kétségtelen, hogy 4,5 milliárd forintból elkészült a csatorna, sőt utóbb utak is épültek csaknem 600 millió forintból – csakhogy ebből nem csak a helyi lakosok profitáltak. A csatorna kivitelezését 2011-ben még egy olyan konzorcium nyerte el, amelynek tagja volt az azóta kegyvesztetté vált Közgép is, valamint a Tief Terra Kft. Utóbbi cég birtokosa akkor még svájci bejegyzésű volt, most már Szíjj László a tulajdonos, aki a Duna Aszfalt cégcsoport vezéralakja, és több vállalkozásban is Mészáros Lőrinc üzlettársa. A Tief Terra eredményesen szerepelt azokon a nagykőrösi beszerzéseken is, amelyeket 2014 őszén írtak ki útépítésre, és amelyekhez nem kérték ki a lakosság hozzájárulását. Ráadásul Nagykőröst és a Duna Aszfaltot egyéb szálak is összekötik: a nagykőrösi polgármester fia járt el ügyvédként a Duna Aszfalt védjegyoltalmi ügyében, és ifjabb Czira Szabolcs egyben Szíjj László veje.
Kísértetiesen hasonló volt a közbeszerzési leosztás Érden is, ahol a szomszédos Diósddal és Tárnokkal közösen szervezték a csatornázást. Érden 2011-ben a Duna Aszfalt és a Közgép nyerte el a 18,6 milliárd forintos megbízást, Tárnokon pedig az A-Híd Építő Zrt. lett a nyertes. Utóbb, 2014-ben ezeken a településeken is volt egy közös, 4 milliárd forintos útépítési program, amelyet már egyedül a Duna Aszfalt valósíthatott meg.
Az érdi városházán azt mondták a HVG-nek, hogy a beruházásnak nagyon sok járulékos költsége volt, amit még az állami dotációval együtt is alig fedezett az uniós támogatás, és fel sem merült a lakossági önrész visszaosztása. Érden egyébként a lakók sem hallatták a hangjukat, bár az önkormányzat nem is propagálta a támogatás elnyerését.
Tárnokon viszont Mihályi Ferencné kitartóan bombázta kérdéseivel a falu vezetőit és a kormány különböző hivatalait, azt firtatva, hová lett a pénzük. Az eredmény: becsületsértésért beperelték. Szolnoki Gábor polgármester azzal kerülte meg az érdemi válaszadást a HVG-nek, hogy Tárnok „csatornaépítésre a központi költségvetésből közvetlenül nem kapott önerő-támogatást”, ami valószínűleg igaz is, mert a pénzt az Érddel és Diósddal közösen alakított önkormányzati társulás kapta.
A Heves megyei Karácsond polgármestere, Földi Csaba éppígy megkerülte az egyenes választ, miközben többoldalas nyílt levélben minősítette zavarkeltésnek, hogy a képviselő-testület egyik tagja, Szlovencsák Judit rákérdezett, miért útépítésre fordították az állami támogatást, és miért éppen a polgármester és az alpolgármester utcáját aszfaltozták. Két karácsondi lakost ugyancsak feljelentettek becsületsértésért.
Hiába várnak pénzükre Szigetszentmiklós Bucka városrészének lakói is. Pedig amikor 2015 májusában ünnepélyesen lezárták a csatornaépítési beruházást, az önkormányzat fennen hirdette, hogy a támogatás az eredetileg tervezett 85 százalékkal szemben 96,9 százalék lett. Ehhez képest a lakossági hozzájárulás ingatlanonként változatlanul 251 ezer forint, és ha a helyi civil, Csizek Csaba szélmalomharca nem ér el eredményt, akkor valószínűleg így is marad a fizetnivaló. A Csongrád megyei Bakson viszont újabb költség is adódott: 3 ezer forintokat adtak össze a helybéliek, hogy ügyvédet fogadjanak az önkormányzattal szemben.
Az elszigetelt küzdelmek híre előbb-utóbb eljutott kormányzati körökbe is. A Belügyminisztérium kidolgozott egy törvénymódosítást, amely 2016 júniusától életbe is lépett. Ez kimondta, hogy a víziközmű-társulatoknak el kell számolniuk a lakossági hozzájárulásokkal, figyelembe véve az időközben elnyert „önerő-támogatást”, és a társulatok vezetőségében nem vállalhatnak szerepet az önkormányzati tisztségviselők és hozzátartozóik. A cinizmust azonban ez sem irtotta ki. A városvezetők gátlástalanul hivatkoznak arra, hogy a szabályozás nem vonatkozik azokra, akiket a törvény életbe lépése előtt választottak meg, és mindent megtesznek azért is, hogy az önerő-támogatásokat ne kelljen figyelembe venniük.
Nagykőrösön például tavaly májusban még több százmillió forint maradvány volt az önkormányzat számláján az előző évből, ám az új jogszabály hatálybalépése előtt néhány nappal úgy döntöttek, abból a pénzből folytatják a városközpont felújítását. A munkálatok éppen mostanság kezdődtek meg, a kivitelezők kilétét nem árulták el. A cégbíróságok sem fognak gyanút az elszigetelt esetek alapján, és a civilek beadványai ellenére sem ítélik jogszerűtlennek, hogy olyan víziközmű-társulatok sem számoltak még el a lakossággal, amelyeknél már 2012-ben átadták az elkészült csatornát.
A helyi aláírásgyűjtések – talán a Momentum sikerének láttán – most újabb lépésre kényszerítették a kormányt, amely ebben a kérdésben korántsem olyan gyorstüzelő, mint a számára fontos ügyekben. Egyrészt Lázár János miniszter a napokban személyesen is beugrott „barátjához”, a nagykőrösi polgármesterhez, ami után Czira Szabolcs közölte: visszafizetik a lakossági hozzájárulásokat. Azt egyelőre nem tudni, miből, hiszen a városközpont szépítésére éppen most kezdték el költeni a pénzt.
A Belügyminisztérium pedig elkészített egy újabb törvénymódosító javaslatot, amely kizárja, hogy a víziközmű-társulat útépítésbe vagy más olyan beruházásba kezdjen, amely nem tartozik közvetlenül az alaptevékenységébe. Azt is igyekeznek rövidre zárni, hogy a társulatok mondvacsinált okokra hivatkozva elodázzák az elszámolást a lakókkal. Akik ennek ellenére sem jutnak a pénzükhöz, forduljanak bírósághoz – hangzik a belügy tanácsa. Arra viszont nem is válaszolnak, ki téríti meg az önkormányzati mulasztások miatt elszenvedett anyagi és erkölcsi károkat.
SZABÓ YVETTE