Kötelező szűrést a politikusoknak!
Kötelező szűrést a politikusoknak!
Vannak, akik tényleg gyilkolásra születtek? Egy új kutatás megállapította, hogy a hidegvérű tömeggyilkosok és pszichopaták esetében a másik ember megértéséért és az együttérzésért felelős agyterületen kisebb a szürkeállomány, ezért elképzelhető, hogy a jelenleg is alkalmazott viselkedésterápiák teljes mértékben hasztalanok.
A pszichopátia egyik jellemző vonása az empátiára való képesség szinte teljes hiánya, és most a kutatók beazonosították azt az abnormalitást az agy struktúrájában, ami ezt a tulajdonságot okozhatja. A King’s College tudósainak kutatási eredménye azt is jelentheti, hogy a különféle viselkedésterápiák teljesen feleslegesek a pszichopata páciensek esetében.
Az agyszerkezetben megfigyelhető eltérés alapján meg lehet különböztetni a pszichopatákat a többi erőszakos és antiszociális személyiségi zavarokkal küzdő (ASPD) bűnözőktől, derül ki az új tanulmányból.
Nigel Blackwood, a kutatás vezetője szerint rendkívül fontos előrelépés, hogy az agyi MRI-vizsgálatokkal most már ki lehet szűrni a valódi pszichopatákat a többi erőszakos bűnöző közül. „A pszichopátia nélküli erőszakos bűnözőket „forrófejűeknek”, míg a valódia pszichopata bűnözőket „hidegszívűeknek” nevezzük” – mondta Blackwood.
A hidegszívű vagy hidegvérű pszichopata páciensek sokkal korábban kezdik a bűnözői viselkedést és a bűncselekmények szélesebb spektruma jellemzi őket, továbbá a forrófejű antiszociális személyiségi zavaros bűnözőkhöz képest jóval gyengébben reagálnak a különféle viselkedésterápiákra.
A mágneses rezonancia képalkotón (MRI) alapuló vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a pszichopaták agyában jóval kevesebb szürkeállomány volt található az elülső prefrontális agykéregben és a temporális pólusokban, az antiszociális személyiségi zavaros páciensekéhez viszonyítva. Ezek az agyi területek pedig rendkívül fontos szerepet töltenek be a másik ember érzelmeinek és szándékainak megértésében, az együttérzésben és az empátiában.
Blackwood tanulmányának részleteit az Archives of General Psychiatry Journal című pszichiátriai szaklap legutóbbi számában publikálták.
K.Á.
