A hét éve tartó rombolás felszínén lebegő szar!
2017.03.14 18:13
Molnár Bálint 2017-03-14
Véleménycikkről véleménycikket írni nem annyira menő, de azért én megkísérelem, annál is
inkább, hogy a holnapi, előre borítékolhatóan hazug és méltatlan nemzeti ünnep előtt talán nem
haszontalan. Úgy egyébként sem, de így meg főleg.
A New York Times szerkesztőségi véleménycikkéről van szó, amelyben a szerzők Orbán
menekültekkel szembeni kegyetlen bánásmódját, Donald Trump idegengyűlöletét visszhangzó
rigmusait (lásd: szépelgő emberi jogi handabandák) és politikáját, az Európai Unió értékeit
folyamatosan kigúnyoló magatartását állítják szembe azzal, hogy közben meg maximálisan
profitál az európai forrásokból. Az Unió pénze nem büdös neki.
Röviden a lényeg: Orbán baleknak nézi Európát, az európai blokk pedig a brexit árnyékában
kesztyűs kézzel bánik a Kelet-Európai dacos nacionalistákkal, akiknek ténykedései lassan
értelmetlenné teszik az egész unió létét. A kérdés: lesz egyáltalán kellő bátorság fellépni az
Orbán-félékkel, konkrétan Orbánnal szemben, és mi lesz ez a pont, ha lesz?
Az első reakció utáni második reakcióm merőben különbözik attól, amit ránézésre erről
gondoltam. Bár van jó néhány dolog, ami Orbán immár hét éves zavartalan ámokfutásának
kedvez, az ilyen típusú vélemények ezek között is vezető helyen szerepelnek. Nem jó ezt leírni,
de tartok tőle, hogy nem tévedek. Aligha lehetne kártékonyabb módon összemosni,
leegyszerűsíteni ezt a kérdéskört és helytelenebb, egyoldalúbb módon megközelíteni a magyar
miniszterelnök kóros, de nagyon is stratégiai szembenállását Európával, mint amit a fenti cikkben
olvashatunk.
Egyfelől persze úgy tűnhet, tök jó, hogy New Yorkból is látszik valami abból, ami Európában
történik. Csakhogy ez a tükör eléggé torzít. Nem szeretnék olyan kormánypropaganda-szagú
hülyeségekkel jönni, hogy Amerikának megvan a maga szerepe a menekültválság elfajulásában,
nem túl fair Orbánt bírálni ebben a kérdésben. Nem mintha nem lenne igaz, hogy minden, amit a
magyar kormány a menekültválság tekintetében lassan két éve művel, az kőkemény belpolitikai
kampány, semmi több. Aminek célja a legsötétebb indulatok felkorbácsolása és a háborús
pszichózis szinten tartása, az európai törékeny szolidaritás szétverése, és egyáltalán nem, vagy
csak részben a fennálló probléma megoldása. Nem mintha nem lenne igaz, hogy a kereken egy
héttel ezelőtt hozott, a menedékkérők tranzitzónába zárásáról szóló törvény totálisan
szembemegy a nemzetközi joggal, ami miatt a magyar állam adófizetők kőkemény bírságokra
számíthatnak.
Ettől függetlenül kontraproduktívnak tartom, hogy Orbánt éppen a legerősebb fegyverével (a
lánctalpas, geci migránsozás) próbálják folyamatosan pellengérre állítani, miközben sehol nem
voltak még a menekültek és a válság (dehogynem, Görögország és Olaszország magányosan
próbált megküzdeni a hullámmal, amikor Európa még alig eszmélt), amikor Orbán ugyanolyan
baleknak nézte Európát, mint most, 2017-ben.
Az a büdös nagy igazság, hogy ha az amerikai vagy európai mainstreamnek olyannyira fájt
volna, hogy Orbán hülyének nézi Európát, akkor nap nem telt volna el, amikor a demokrácia és a
jogállam – uniós, demokratikus szemmel nézve talán teljesen felfoghatatlan – lebontása
érdekében tett lépéseit ne tette volna szóvá. Ezt a jelenlegi felhajtást álszentnek és hiteltelennek
érzem, miközben persze kurvára nem lenne jó, ha ennek a mindent felégető hatalmi
konszolidációnak valaki más próbálna véget vetni, mint a magyar nép. Lássuk be, Európa úgy
van Orbánnal, hogy ha a magyaroknak ez jó, akkor zabálják.
Azt gondolom, hogy az egész problémamegközelítés elhibázott, és a legfontosabb szempontot
nem tartalmazza: konkrétan azt, hogy ez nem a jóságos, önzetlen áldozat és a rosszfiú
viszonyáról, és nem is arról szól, hogy az ártatlan fejőstehenet kihasználja egy elvetemült
gazember.
Lássuk be, hogy az Unió, szűkebb értelemben a Fidesz európai pártcsaládja azt hiszi, hogy az
elmúlt hét évet csak a hülye magyarok szívták meg, hogy Orbán csak egy nyomorult kelet-
európai kisállam sírját ásta meg azzal, hogy a nemzeti oligarchái révén ellopatta az uniós
fejlesztési források hatalmas részét. Hogy úthengerrel szántja be a szabad sajtót, hogy
átláthatatlan, maffia-módszerekkel kormányoz, hogy törvényesítette a korrupciót, hogy kopasz
verőemberekkel védi a hatalmát a néptől, hogy ellehetetleníti a demokratikus párbeszédet, hogy
vegzálja a hatalmára valamiféle kontrollt jelentő civil szervezeteket, és hogy mindezt azzal
próbálja elfedni, hogy üzenget Brüsszelnek, uszít az unió vezetése ellen, és a kezéből eteti az
európai szélsőjobboldali elmebetegeket. Ez már nem az ok, ez az egyenes következmény. Nem
kizárólag magyar, hanem európai következmény. És sajnos a rossz példát az különbözteti meg a
jó példától, hogy sokkal ragadósabb.
Orbán menekültválság kapcsán tanúsított álláspontja csak a jéghegy csúcsa, egy hét éve tartó
rombolás felszínén lebegő szar, egy olyan út, amelyet mostmár lengyel barátai is irigykedve
követnek. Az a büdös nagy igazság, hogy mindez az Unió és az Egyesült Államok bénultan
vigyázó szemei láttára és hallgatólagos beleegyezésével történt, miközben naponta millió ok lett
volna a sarkára lépni. Elkésett és álságos aggodalom ez, hiszen pontosan mutatja a reformra
szoruló, de reformokat végrehajtani még mindig képtelen, már-már zsarolható Európai Unió
tehetetlenségét.
Csak azt lehet baleknak nézni, akinek valamiért érdeke fűződik ahhoz, hogy baleknak nézzék, és
nekem az az érzésem, hogy az EU-nak nem a bátorsága hiányzik a tékozló fiú pofán
baszkodására, hanem az érdeke. Ha az EU-nak valóban vannak értékei, amelyeket Orbán még
mindig megtagadhat, akkor azokat az uniós állampolgárok oldaláról kellene megközelíteni, nem
a menekültek oldaláról. Akkor is, ha nyilvánvaló, hogy Orbán egy rendkívül összetett és nagyon
is valós problémát játszik ki uszítással és gyűlöletkeltéssel, ami elfogadhatatlan. Egy olyat, amire
Európának nem sikerült jó választ találnia, és egyebek mellett ezt használja ki maximálisan ez az
erkölcsileg szörnyszülött, populista tudatrepedés. Ennek ellenére bűn összemosni a
menekültekkel szemben tanusított kőgeci magyar kormányzati álláspontot az uniós pénzekkel.
Ha Orbánnal kapcsolatban egyébként teljesen jogos bírálatok születnek, azoknak el kellene
rugaszkodniuk a menekültválságos hisztéria leegyszerűsített megközelítésétől, mert ezeregy ok
van, ami felülírja ezt a kártyát. És mert Orbán uralja ezt a terepet, szemben az európai
fősodorral. Nem azért, mert igaza van, hanem mert az emberek legsötétebb ösztöneit politikai
haszonszerzés céljából meglovagolni, működő stratégia.
Ameddig nem arról lesz szó, hogy egy korrupt gazember diktatúrát épít, hogy saját polgárait
árokba rugdossa, hogy rosszhiszeműen használja fel az EU forrásait, hogy meglopja Európa
polgárait, hogy putyini parancsra, putyini módszerekkel felforgat és ezzel szemben nem születik
egységes európai állásfoglalás, addig tök felesleges ilyen cikkeket írni.
Ameddig az Európai Néppárt zsarolható a Fidesz szavazataival, ameddig az Uniónak nem egy
versenyképes Magyarország az érdeke, hanem egy olcsó munkaerővel kitapétázott
nyomorúságos összeszerelőüzem, ameddig az EU nem gátja, hanem szemlélője egy feudális,
antidemokratikus mocsár kiépülésének, ameddig egy bűnöző-gyanús egyénnel úgy paroláznak,
mintha mi sem történt volna az elmúlt hét évben, addig hagyjuk már a francba az Európai Unió
alapértékei miatti siránkozást. De tényleg.